Csöpp és potty

Csöpp és potty, nem tudom mennyire használ, de mint érdekesség, és a témába vág itt helyt adok:

Csöpp és potty

Hipp-hipp hurrááá

Azért ujjongok ennyire, mert végre az én kicsi lányom úgy kakil, mint más rendes gyerek ebben a korban.
Korábban már írtam, hogy mennyit szenvedtünk ezzel a kérdéssel. Hogy eleinte csak pelusba kakilt, de azt is csak 5-6 naponként. Aztán meg miután nyáron már nagylány lévén nem kakilt pelusba, csak bugyiba volt hajlandó... kész rémálom
De ennek vége! Már augusztus vége óta az csak és kizárólag a wc-be juttatja az anyagot.
Naggyon büszke magára. Még saját illatosítót is kapott.
Hogy a végén mégis mi segített??? Sok odafigyelés, lelki támogatás, helyes étrend és a Macrogol 4000-es (gyógyszer alapanyag)!

A legeslegeslegjobb szer!
Csak ajánlani tudom!

Ami segít a kakilásban (kaja tuning)

Az, hogy "Az vagy amit megeszel" mondás, már többször is bebizonyította igazát. Csakhogy annál a gyereknél, aki egyáltalán nem akar kakilni még a tej-aszalt szilva párosítás sem hoz eredményt.
Azért mégis nagyon fontos, hogy egészségesen táplálkozzon az a gyerek, és jó példát mutassunk.

Jelen esetben vannak olyan ételek, mik székrekedést okoznak és vannak olyanok, amik épp ellenkezőleg.

Székrekedés elkerülése érdekében adjunk sok rostot  a gyermeknek (túlzásba itt sem szabad esni)
Tehát, ami segíti az emésztést, és lazán tartja a székletet:

- teljes kiörlésű gabonák, korpa
- müzlik
- főzelékek
- gyümölcsök (barack, szilva, szőlő, paradicsom, áfonya, ezek aszalt változata is)

- zöldségek ( tök, spenót, sóska )
- frissen facsart zöldség, gyümölcslevek
- lenmag, szezámmag
- kefír, joghurtok
 én még kipróbáltam a mikro rostos biogél-t is

Ami segít a kakilásban (lelki tuning)

Hogy hol rontottam el a dolgot? Sokszor tettem fel magamnak a kérdést, de azt már sohasem tudom meg, hogy hol tartanék, ha akkor tudom azokat a trükköket, amiket az évek során sikerült megismernem, és azt sem fogom megtudni, hogy ha nem követem el azokat a hibákat, amiket most már tudom, hogy hibának lehet nevezni.

Először is itt az az 6 hiba, amit sohasem szabad elkövetni a szorulásra hajlamos gyerekeknél (ezek közül nem mind követtem el, csak tudom, hogy nem szabad!):

1) Eröltetni a bilit/wc-t!
2) Ha látjuk, hogy a gyerek összeszorítja a fenekét, nem szabad mondani "ne tartsd vissza! nyomd ki!"
3) Ha kakil ne tapsoljunk, kurjongassunk, hívjuk fel az egész családot egyenként!
4) Megvonni a pelust
5) Ráparancsolni a gyerekre, hogy most aztán kakilj!
6) Egész nap a kakiláson feszkózni, ne csak a kakiról szóljon a nap!

+ soha de soha ne hozzuk fel példaként más gyereket, akinek "Bezzeg" sikerül!

Továbbá a szülőket is szeretném biztatni, hogy a kialakult helyzetért senki se hibáztassa magát, a probléma előbb utóbb megoldódik, de rajtunk, szülőkön múlik, hogy az mikor jön el.

A probléma kialakulásának okát kell feltárni (ovikezdés, testvér születés, kirekesztettség érzése, szülők közötti konfliktus stb.)

Ami viszont használ:

1) A kakilásnak nem szabad eseményszámba mennie, meg kell tanulni nem foglalkozni a témával, (legalább a gyerek előtt ne)
2) kakinapló vezetése
3) Kicsi gyereknek félelmetes lehet még a wc- hiszen ha a féltve őrzött kincse lefolyik a semmibe, akkor a kicsi úgy érezheti, hogy ő is eltűnhet. Ezért jobb lehet a bili használata.
4) Bili /wc manó rajzolása, barátságossá tétele
5) Mesélés: olyan történetet kitalálni, ami a kakilással összefüggésbe hozható. A kaki ugyanis bent rosszul érzi magát, csak gyűlik, csak gyűlik és már a kisgyereknek is fájdalmat okoz. Erre én azt találtam ki, hogy a kis vakond találkozik egy árván maradt kis kukaccal, akit befogad. De a kukac amint eszik úgy nő. Csak nő és nő, a végén a kis vakondnak már nics helye, alig fér el az otthonában. Nehezen bár, de mégis elengedi a kukacot. Elengedi, mert már se neki, se a kukacnak nem jó. A végén viszont mindketten boldogok, hogy elhagyta a kukac a föld alatti üreget...tudom, bugyuta sztori, de a kislányom többször is elmeséltette
6) Remek könyvek is vannak a témában. Az alapmű a A kisvakond, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére 

Érdemes megvenni a könyvet!
(lehet rajzolni a bilibe egy kis vakondot, vagy valakit, akinek a gyerek szívesen rákakil a fejére!:))

Illetve még gyerekkoromból maradt Így működik a tested című könyv

Mindkét könyvet nagyon ajánlom!
7)Szóval semmi esetre sem kell nagydobra verni a kaki ügyet, de ne is idegenkedjünk a témától. Amit még tudok ajánlani az az, hogy az elkészült produktumot megnézzük, és kitaláljuk, hogy mire is hasonlít leginkább.
Süni?, hernyó? hóember? Pista bácsi?
8) gyurmázás, homokozás

Gasztroenterológus

Igencsak megkésve írom a tapasztalatokat, de hát mégiscsak nyár van!
A Food teszten elért eredmények nem voltak megnyugtatóak, ezért is volt olyan sürgős eljutnom egy gasztroenterológushoz. Próbálkoztam sztk-s orvossal, de oda november 4-ére kaptam időpontot, vagy pedig a heti 1 rendelési nappal nem jutottam előbbre. Ezért a magánrendelést választottam. Mert ugye a gyerekéért az ember mindent megtesz, csak derüljön ki már valami. A neten keresgéltem, volt olyan rendelő, amiről igen negatív tapasztalatok íródtak, de volt olyan orvos is, akiről semmi információt nem sikerült nyernem, így maradt a DOKI, akiről csupa jót hallottam. Dr. Veres Gábor Rózsakert Medical Center, aki ugyan a SOTE-n is dolgozik, de mint már mondtam az idő sürgetett. A hely magáért beszél, az összeg, amit otthagytam elég volt arra, hogy kedvesek és segítőkészek legyenek, a doki szimpatikus volt, és ami a legesleges legfontosabb megállapította, hogy semmi baja a kislányomnak, csupán a kis fejében kell rendet tenni!
Amit mondott: az étel intollerancia vizsgálat csak pénzkidobás volt, az, hogy valakinél székrekedést okozzon a tej, vagy a glutén, annak 3-4 % az esélye, de A gyerkőcnek nincs ilyen problémája. És még azt is mondta, hogy a legjobb hashajtó a Macrogola 4000, amit én adok neki, és hogy ezzel meggyógyítottam a lányomat!!!
Hát, jólesett az elismerés!
És tényleg ez a hashajtó az, amitől a gyerek mindennap produkál. És ezáltal sikerélménye lesz.
Ennek a gyógyszernek a hatására a gyerkőc ráül a wc-re és alkot és nagyon büszke magára, és örömmel használja az illatosítót.
Nade nem csak a macrogolra van itt szükség, hanem további türelemre és támogatásra. Erről a következőkben írok.

Ördögi kör

Sajnos a nem kakilás egy nehéz "szüléssel" kezdődött. A nehéz szülés eredménye, hogy visszatartotta a kakit, így szépen felgyülemlett egy nagyobb adag, amit végül megint nehéz kiengedni...
Megfigyeltem, hogy a gyerek, amikor pelusosak, akkor érthetően állva kakilnak, és ezt úgy teszik, hogy jól összeszorítják farpofájukat. Azon a kicsi lyukon meg nem fér ki minden.
A kínlódását nézve az én kicsi lányomnak már nem tudtam jobbat kitalálni, minthogy a megfelelő pillanatban felkaptam és a lábát megtartva (szétfeszítve) könnyedén kicsusszant a cucc.
Ez odáig vezetett, hogy menekülőre fogta szegény, vagy azt mondta, hogy ne bánts anya.
Ez a mondat az Árkádban is elhangzott a bio boltban. Csodálkoztam, miért nem hívták a gyermekvédelmet.

Az ember mérlegel. Mi a jobb? Várni és várni? Mert ugye azt szerettem volna, hogy szépen magától kakiljon, és ne kelljen semmi külső segítség. se hashajtó, se felvétel, terpeszállás. Csakhogy elérkezik az a pillanat, amikor már egész nap azt figyeled, hogy mikor kakil az a gyerek. ilyenkor jön, hogy felkapom. Persze utána nagyon hálás és ő maga is örül, hogy megszabadult a nagy tehertő, de előtte jön a "ne bánts anya!"
Nagyon rossz érzés.
Persze az a legjobb, ha magától kakil, olyankor van egy kis sikerélménye és büszke is lehet magára.
Sajnos ennek az ügynek a folyománya, hogy a wc-t messziről elkerülte. 2 évesen ugyanis egy ilyen feszült helyzetben rátettem a wc-re, és sikerült odakakilni egy óóriási hurkát. De ez rossz élménnyel párosult nála.
1 év eltelt és akkor újra lehetett próbálkozni.
Most 3 és fél éves és rengeteg türelem és odafigyelés eredménye, hogy van kaki a wc-ben. sajnos nem az összes odamegy, de nekem ez már óriási haladás. A pelenkát a nyáron ledobta (már régóta csak kakilásra hordta) és most a nagyját a bugyiba nyomja...
Viszont üzletelünk. Gyereknevelésnél más területen nem dobom be az üzlet lehetőségét, de ebben az esetben használ.
Amint a wc-be sikerül valamit produkálni, kap  4 db pezt, vagy a dm-ben kapható bio gumicukorból 1 db-ot. a lényeg, hogy olyat kap amit máskor soha. ez bevált.
A másik, hogy, ha a bugyiba kakil, azt ő mossa ki.. eleinte szó nélkül mosott, de már annyira nem szereti.
Szerintem ez is meghozza a gyümölcsét.
Holnap megyünk gasztroenterológushoz, már előre izgulok....

Ha a szükséges nem elégséges

Már régóta gondolkodom, hogy megosztom tapasztalataimat hátha tudok segíteni a hasonló problémákkal küszködő szülőtársaimnak.
Kislányom 3 és fél éves és soha sem volt jó tapasztalata kakilás terén, kóros székrekedésben szenved. Sok álmatlan éjszakát okozott a családnak, nem csak a szüleinek, de a nagyszülőknek is.

A születése rendben ment, egészséges kisbaba volt, sok pelust cseréltem, szépen fejlődött. A hozzátáplálás eleinte jól ment, de aztán kezdődtek a gondok. Napok maradtak ki, de nem aggódtam, hiszen anyatejes babáknál előfordul a dolog.
A gyümölcs hozzátáplálásánál piros folt jelent meg a fején, ám amikor 8 hónaposan a Madarász utcában kötöttünk ki, a piros foltnak híre-hamva sem volt. Szerencsére! De a gyümölcsfogyasztás sem lendített a helyzeten.
A leghosszabb szünet 12 nap volt. Túl voltunk rajta, de csak csatát nyertünk, nem háborút. Akkor még nem tudtam, hogy állandósul a székrekedés.
Nem mondom, hogy folyamatosan így éltünk, voltak jobb időszakok is, de többnyire számoltam a napokat.
Persze egy orvos tanácsa sem segített. Háziorvos, védőnő, sebész, belgyógyász....: cukros kamillatea, laevolak szirup, rostdús táplálkozás.
A kenyeret is magam sütöttem. Tanácstalanság és kétségbeesés. Szervi baj szerencsére kizárva.

Nagy szerencse, hogy létezik internet. Sok információt begyűjtöttem, így kerültem el a manometriára. Itt is kiderült, hogy nincs szervi baj. Kedvesek voltak. Kislányom kapott egy szuper jó hashajtót, aminek az volt a célja, hogy megkönnyítse a kakilást és így megszűnjön a félelemérzet a kicsiben (ekkor volt 2 és fél éves) a kakilással szemben...
 Hatott is. Csakhogy 2 hónapig szedte. Utána semmi. Nem akartam, hogy hashajtón kelljen élnie, gondoltam foglalkozom a lelkével, akkor minden megoldódik. Jobb és rosszabb periódusok következtek. Megszületett a húgica, elkezdődött az ovi. egyik sem kedvez a székelésnek. Az oviból ebéd után hazahoztam egész a nyár kezdetéig. Beszoktatás jól ment, vannak barátai szeret oviba járni, szereti az óvónőket, de nem szeret kakilni.
A kakilást nem szabad említeni, inkább ne is beszéljünk róla. Ha mégis jött az inger szépen visszatartotta, és megkönnyebbült, hogy nem kellett kakilni.Nagyon kitartó és következetes az én kis lányom.
Bennem forrt a méreg, de ezt a gyerek előtt titkolni kellett. A "kislányom nyomd ki, ne tartsd vissza" már igen sokszor elhagyta a számat....
Eljött az a pont is, amikor a természetgyógyászat felé fordultam A kineziológia számos hozzánk hasonló esetben segített már, így elkezdtem én is járni. Volt már bilibe kakilás, de nem állandósult.
Elmentem az óvoda pszichológusához beszélgetni, tanácsot kérni. A tanács, miszerint ne foglalkozzam a dologgal, mert eddig csak ezzel foglalkoztam, és Dalmánál minden egyes maszat eseményszámba ment, jó ötletnek bizonyult.
Eredményeként úgy beragadt a kaki, hogy a Madarász utcában, altatásban vették ki belőle, és az orvosok úgy néztek rám, mintha a gyerekem életére törtem volna. Meg kell jegyeznem, hogy a 3 és fél éves kislányom szuper jól viselte (lelkileg nem tör meg ). A sebész orvos az esemény után kategorikusan kijelentette, hogy műteni kell a gyereket...
Következő héten kivizsgálták, van-e szervi rendellenesség.
Irrigoszkópia. itt is büszke lehettem a kislányomra, mivel sírás nélkül viselte a vele történteket: kontraszt anyag beöntését, digitális röntgent, kakikivételt, újabb röntgenezést....
De szerencsére semmi baja a lányomnak. Minden az agyban dől el.
Viszont: a javaslat, miszerint minden nap kakiljon, azaz hogy minden nap kapjon beöntést se nekem se a lányomnak nem tetszett. Mégis hogy foglalkozzam a pszichéjével, hogy ha minden nap kell beöntést adnom???
Hát elkezdtük. Persze elég sokat szerencsétlenkedtem, mert nem igazán volt hatásos. Minden harmadik nap vezetett csak eredményre. Napi 45 percet foglalkoztunk a dologgal. Utáltuk. Hogy elkerüljem a kellemetlen érzést vettem egy szélcsövet, és azt húztam a körtére, így már nem kellett annyit nyaggatnom, hogy megcsinálhassam a pacsmagolást.
Nem bírtam sokáig, ismét felhívtam a manometriát, és kértem időpontot. A nyárra való tekintettel kaptam is időpontot. 3 hónap múlva (még most sem telt le) Persze rögtön könyörgőre fogtam a dolgot, hogy nekem adjanak olyan szuper hashajtót, mert különben megbolondulok 7-8 naponkénti kakilástól.
Kiderült a gyógyszer nem vényköteles!! És hogy nem lehet hozzászokni, és nem szívódik fel...
Akkor eddig miért nem kaptunk ilyet??? A gyerekorvos nem ismeri, a manometriáról azt sem tudta, hogy micsoda!!! Jajjjj
Most szedi a gyógyszert, kielégítő az állapota és ennek én örülök! Még akkor is, ha nem a bilibe csinálja.
Egy kedves ismerősöm!(nem orvos) ajánlotta, hogy végeztessük el a Food testet, mert egy ismerősének a gyereke hasonlókat produkált, mint az enyém.
Megcsináltattuk. Kiderült, hogy étel intoleranciája van. Többek között tej, tojásfehérje, rizs, glutén. Szép mi??
A következő lépés, hogy gasztroenterológushoz megyünk. Az ottani tapasztalatokról is hamarosan beszámolok!