Már régóta gondolkodom, hogy megosztom tapasztalataimat hátha tudok segíteni a hasonló problémákkal küszködő szülőtársaimnak.
Kislányom 3 és fél éves és soha sem volt jó tapasztalata kakilás terén, kóros székrekedésben szenved. Sok álmatlan éjszakát okozott a családnak, nem csak a szüleinek, de a nagyszülőknek is.
A születése rendben ment, egészséges kisbaba volt, sok pelust cseréltem, szépen fejlődött. A hozzátáplálás eleinte jól ment, de aztán kezdődtek a gondok. Napok maradtak ki, de nem aggódtam, hiszen anyatejes babáknál előfordul a dolog.
A gyümölcs hozzátáplálásánál piros folt jelent meg a fején, ám amikor 8 hónaposan a Madarász utcában kötöttünk ki, a piros foltnak híre-hamva sem volt. Szerencsére! De a gyümölcsfogyasztás sem lendített a helyzeten.
A leghosszabb szünet 12 nap volt. Túl voltunk rajta, de csak csatát nyertünk, nem háborút. Akkor még nem tudtam, hogy állandósul a székrekedés.
Nem mondom, hogy folyamatosan így éltünk, voltak jobb időszakok is, de többnyire számoltam a napokat.
Persze egy orvos tanácsa sem segített. Háziorvos, védőnő, sebész, belgyógyász....: cukros kamillatea, laevolak szirup, rostdús táplálkozás.
A kenyeret is magam sütöttem. Tanácstalanság és kétségbeesés. Szervi baj szerencsére kizárva.
Nagy szerencse, hogy létezik internet. Sok információt begyűjtöttem, így kerültem el a manometriára. Itt is kiderült, hogy nincs szervi baj. Kedvesek voltak. Kislányom kapott egy szuper jó hashajtót, aminek az volt a célja, hogy megkönnyítse a kakilást és így megszűnjön a félelemérzet a kicsiben (ekkor volt 2 és fél éves) a kakilással szemben...
Hatott is. Csakhogy 2 hónapig szedte. Utána semmi. Nem akartam, hogy hashajtón kelljen élnie, gondoltam foglalkozom a lelkével, akkor minden megoldódik. Jobb és rosszabb periódusok következtek. Megszületett a húgica, elkezdődött az ovi. egyik sem kedvez a székelésnek. Az oviból ebéd után hazahoztam egész a nyár kezdetéig. Beszoktatás jól ment, vannak barátai szeret oviba járni, szereti az óvónőket, de nem szeret kakilni.
A kakilást nem szabad említeni, inkább ne is beszéljünk róla. Ha mégis jött az inger szépen visszatartotta, és megkönnyebbült, hogy nem kellett kakilni.Nagyon kitartó és következetes az én kis lányom.
Bennem forrt a méreg, de ezt a gyerek előtt titkolni kellett. A "kislányom nyomd ki, ne tartsd vissza" már igen sokszor elhagyta a számat....
Eljött az a pont is, amikor a természetgyógyászat felé fordultam A kineziológia számos hozzánk hasonló esetben segített már, így elkezdtem én is járni. Volt már bilibe kakilás, de nem állandósult.
Elmentem az óvoda pszichológusához beszélgetni, tanácsot kérni. A tanács, miszerint ne foglalkozzam a dologgal, mert eddig csak ezzel foglalkoztam, és Dalmánál minden egyes maszat eseményszámba ment, jó ötletnek bizonyult.
Eredményeként úgy beragadt a kaki, hogy a Madarász utcában, altatásban vették ki belőle, és az orvosok úgy néztek rám, mintha a gyerekem életére törtem volna. Meg kell jegyeznem, hogy a 3 és fél éves kislányom szuper jól viselte (lelkileg nem tör meg ). A sebész orvos az esemény után kategorikusan kijelentette, hogy műteni kell a gyereket...
Következő héten kivizsgálták, van-e szervi rendellenesség.
Irrigoszkópia. itt is büszke lehettem a kislányomra, mivel sírás nélkül viselte a vele történteket: kontraszt anyag beöntését, digitális röntgent, kakikivételt, újabb röntgenezést....
De szerencsére semmi baja a lányomnak. Minden az agyban dől el.
Viszont: a javaslat, miszerint minden nap kakiljon, azaz hogy minden nap kapjon beöntést se nekem se a lányomnak nem tetszett. Mégis hogy foglalkozzam a pszichéjével, hogy ha minden nap kell beöntést adnom???
Hát elkezdtük. Persze elég sokat szerencsétlenkedtem, mert nem igazán volt hatásos. Minden harmadik nap vezetett csak eredményre. Napi 45 percet foglalkoztunk a dologgal. Utáltuk. Hogy elkerüljem a kellemetlen érzést vettem egy szélcsövet, és azt húztam a körtére, így már nem kellett annyit nyaggatnom, hogy megcsinálhassam a pacsmagolást.
Nem bírtam sokáig, ismét felhívtam a manometriát, és kértem időpontot. A nyárra való tekintettel kaptam is időpontot. 3 hónap múlva (még most sem telt le) Persze rögtön könyörgőre fogtam a dolgot, hogy nekem adjanak olyan szuper hashajtót, mert különben megbolondulok 7-8 naponkénti kakilástól.
Kiderült a gyógyszer nem vényköteles!! És hogy nem lehet hozzászokni, és nem szívódik fel...
Akkor eddig miért nem kaptunk ilyet??? A gyerekorvos nem ismeri, a manometriáról azt sem tudta, hogy micsoda!!! Jajjjj
Most szedi a gyógyszert, kielégítő az állapota és ennek én örülök! Még akkor is, ha nem a bilibe csinálja.
Egy kedves ismerősöm!(nem orvos) ajánlotta, hogy végeztessük el a Food testet, mert egy ismerősének a gyereke hasonlókat produkált, mint az enyém.
Megcsináltattuk. Kiderült, hogy étel intoleranciája van. Többek között tej, tojásfehérje, rizs, glutén. Szép mi??
A következő lépés, hogy gasztroenterológushoz megyünk. Az ottani tapasztalatokról is hamarosan beszámolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése