Az, hogy "Az vagy amit megeszel" mondás, már többször is bebizonyította igazát. Csakhogy annál a gyereknél, aki egyáltalán nem akar kakilni még a tej-aszalt szilva párosítás sem hoz eredményt.
Azért mégis nagyon fontos, hogy egészségesen táplálkozzon az a gyerek, és jó példát mutassunk.
Jelen esetben vannak olyan ételek, mik székrekedést okoznak és vannak olyanok, amik épp ellenkezőleg.
Székrekedés elkerülése érdekében adjunk sok rostot a gyermeknek (túlzásba itt sem szabad esni)
Tehát, ami segíti az emésztést, és lazán tartja a székletet:
- teljes kiörlésű gabonák, korpa
- müzlik
- főzelékek
- gyümölcsök (barack, szilva, szőlő, paradicsom, áfonya, ezek aszalt változata is)
- zöldségek ( tök, spenót, sóska )
- frissen facsart zöldség, gyümölcslevek
- lenmag, szezámmag
- kefír, joghurtok
én még kipróbáltam a mikro rostos biogél-t is
2013. augusztus 28., szerda
Ami segít a kakilásban (lelki tuning)
Hogy hol rontottam el a dolgot? Sokszor tettem fel magamnak a kérdést, de azt már sohasem tudom meg, hogy hol tartanék, ha akkor tudom azokat a trükköket, amiket az évek során sikerült megismernem, és azt sem fogom megtudni, hogy ha nem követem el azokat a hibákat, amiket most már tudom, hogy hibának lehet nevezni.
Először is itt az az 6 hiba, amit sohasem szabad elkövetni a szorulásra hajlamos gyerekeknél (ezek közül nem mind követtem el, csak tudom, hogy nem szabad!):
1) Eröltetni a bilit/wc-t!
2) Ha látjuk, hogy a gyerek összeszorítja a fenekét, nem szabad mondani "ne tartsd vissza! nyomd ki!"
3) Ha kakil ne tapsoljunk, kurjongassunk, hívjuk fel az egész családot egyenként!
4) Megvonni a pelust
5) Ráparancsolni a gyerekre, hogy most aztán kakilj!
6) Egész nap a kakiláson feszkózni, ne csak a kakiról szóljon a nap!
+ soha de soha ne hozzuk fel példaként más gyereket, akinek "Bezzeg" sikerül!
Továbbá a szülőket is szeretném biztatni, hogy a kialakult helyzetért senki se hibáztassa magát, a probléma előbb utóbb megoldódik, de rajtunk, szülőkön múlik, hogy az mikor jön el.
A probléma kialakulásának okát kell feltárni (ovikezdés, testvér születés, kirekesztettség érzése, szülők közötti konfliktus stb.)
Ami viszont használ:
1) A kakilásnak nem szabad eseményszámba mennie, meg kell tanulni nem foglalkozni a témával, (legalább a gyerek előtt ne)
2) kakinapló vezetése
3) Kicsi gyereknek félelmetes lehet még a wc- hiszen ha a féltve őrzött kincse lefolyik a semmibe, akkor a kicsi úgy érezheti, hogy ő is eltűnhet. Ezért jobb lehet a bili használata.
4) Bili /wc manó rajzolása, barátságossá tétele
5) Mesélés: olyan történetet kitalálni, ami a kakilással összefüggésbe hozható. A kaki ugyanis bent rosszul érzi magát, csak gyűlik, csak gyűlik és már a kisgyereknek is fájdalmat okoz. Erre én azt találtam ki, hogy a kis vakond találkozik egy árván maradt kis kukaccal, akit befogad. De a kukac amint eszik úgy nő. Csak nő és nő, a végén a kis vakondnak már nics helye, alig fér el az otthonában. Nehezen bár, de mégis elengedi a kukacot. Elengedi, mert már se neki, se a kukacnak nem jó. A végén viszont mindketten boldogok, hogy elhagyta a kukac a föld alatti üreget...tudom, bugyuta sztori, de a kislányom többször is elmeséltette
6) Remek könyvek is vannak a témában. Az alapmű a A kisvakond, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére
Érdemes megvenni a könyvet!
(lehet rajzolni a bilibe egy kis vakondot, vagy valakit, akinek a gyerek szívesen rákakil a fejére!:))
Illetve még gyerekkoromból maradt Így működik a tested című könyv
Mindkét könyvet nagyon ajánlom!
7)Szóval semmi esetre sem kell nagydobra verni a kaki ügyet, de ne is idegenkedjünk a témától. Amit még tudok ajánlani az az, hogy az elkészült produktumot megnézzük, és kitaláljuk, hogy mire is hasonlít leginkább.
Süni?, hernyó? hóember? Pista bácsi?
8) gyurmázás, homokozás
Először is itt az az 6 hiba, amit sohasem szabad elkövetni a szorulásra hajlamos gyerekeknél (ezek közül nem mind követtem el, csak tudom, hogy nem szabad!):
1) Eröltetni a bilit/wc-t!
2) Ha látjuk, hogy a gyerek összeszorítja a fenekét, nem szabad mondani "ne tartsd vissza! nyomd ki!"
3) Ha kakil ne tapsoljunk, kurjongassunk, hívjuk fel az egész családot egyenként!
4) Megvonni a pelust
5) Ráparancsolni a gyerekre, hogy most aztán kakilj!
6) Egész nap a kakiláson feszkózni, ne csak a kakiról szóljon a nap!
+ soha de soha ne hozzuk fel példaként más gyereket, akinek "Bezzeg" sikerül!
Továbbá a szülőket is szeretném biztatni, hogy a kialakult helyzetért senki se hibáztassa magát, a probléma előbb utóbb megoldódik, de rajtunk, szülőkön múlik, hogy az mikor jön el.
A probléma kialakulásának okát kell feltárni (ovikezdés, testvér születés, kirekesztettség érzése, szülők közötti konfliktus stb.)
Ami viszont használ:
1) A kakilásnak nem szabad eseményszámba mennie, meg kell tanulni nem foglalkozni a témával, (legalább a gyerek előtt ne)
2) kakinapló vezetése
3) Kicsi gyereknek félelmetes lehet még a wc- hiszen ha a féltve őrzött kincse lefolyik a semmibe, akkor a kicsi úgy érezheti, hogy ő is eltűnhet. Ezért jobb lehet a bili használata.
4) Bili /wc manó rajzolása, barátságossá tétele
5) Mesélés: olyan történetet kitalálni, ami a kakilással összefüggésbe hozható. A kaki ugyanis bent rosszul érzi magát, csak gyűlik, csak gyűlik és már a kisgyereknek is fájdalmat okoz. Erre én azt találtam ki, hogy a kis vakond találkozik egy árván maradt kis kukaccal, akit befogad. De a kukac amint eszik úgy nő. Csak nő és nő, a végén a kis vakondnak már nics helye, alig fér el az otthonában. Nehezen bár, de mégis elengedi a kukacot. Elengedi, mert már se neki, se a kukacnak nem jó. A végén viszont mindketten boldogok, hogy elhagyta a kukac a föld alatti üreget...tudom, bugyuta sztori, de a kislányom többször is elmeséltette
6) Remek könyvek is vannak a témában. Az alapmű a A kisvakond, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére
Érdemes megvenni a könyvet!
(lehet rajzolni a bilibe egy kis vakondot, vagy valakit, akinek a gyerek szívesen rákakil a fejére!:))
Illetve még gyerekkoromból maradt Így működik a tested című könyv
7)Szóval semmi esetre sem kell nagydobra verni a kaki ügyet, de ne is idegenkedjünk a témától. Amit még tudok ajánlani az az, hogy az elkészült produktumot megnézzük, és kitaláljuk, hogy mire is hasonlít leginkább.
Süni?, hernyó? hóember? Pista bácsi?
8) gyurmázás, homokozás
Gasztroenterológus
Igencsak megkésve írom a tapasztalatokat, de hát mégiscsak nyár van!
A Food teszten elért eredmények nem voltak megnyugtatóak, ezért is volt olyan sürgős eljutnom egy gasztroenterológushoz. Próbálkoztam sztk-s orvossal, de oda november 4-ére kaptam időpontot, vagy pedig a heti 1 rendelési nappal nem jutottam előbbre. Ezért a magánrendelést választottam. Mert ugye a gyerekéért az ember mindent megtesz, csak derüljön ki már valami. A neten keresgéltem, volt olyan rendelő, amiről igen negatív tapasztalatok íródtak, de volt olyan orvos is, akiről semmi információt nem sikerült nyernem, így maradt a DOKI, akiről csupa jót hallottam. Dr. Veres Gábor Rózsakert Medical Center, aki ugyan a SOTE-n is dolgozik, de mint már mondtam az idő sürgetett. A hely magáért beszél, az összeg, amit otthagytam elég volt arra, hogy kedvesek és segítőkészek legyenek, a doki szimpatikus volt, és ami a legesleges legfontosabb megállapította, hogy semmi baja a kislányomnak, csupán a kis fejében kell rendet tenni!
Amit mondott: az étel intollerancia vizsgálat csak pénzkidobás volt, az, hogy valakinél székrekedést okozzon a tej, vagy a glutén, annak 3-4 % az esélye, de A gyerkőcnek nincs ilyen problémája. És még azt is mondta, hogy a legjobb hashajtó a Macrogola 4000, amit én adok neki, és hogy ezzel meggyógyítottam a lányomat!!!
Hát, jólesett az elismerés!
És tényleg ez a hashajtó az, amitől a gyerek mindennap produkál. És ezáltal sikerélménye lesz.
Ennek a gyógyszernek a hatására a gyerkőc ráül a wc-re és alkot és nagyon büszke magára, és örömmel használja az illatosítót.
Nade nem csak a macrogolra van itt szükség, hanem további türelemre és támogatásra. Erről a következőkben írok.
A Food teszten elért eredmények nem voltak megnyugtatóak, ezért is volt olyan sürgős eljutnom egy gasztroenterológushoz. Próbálkoztam sztk-s orvossal, de oda november 4-ére kaptam időpontot, vagy pedig a heti 1 rendelési nappal nem jutottam előbbre. Ezért a magánrendelést választottam. Mert ugye a gyerekéért az ember mindent megtesz, csak derüljön ki már valami. A neten keresgéltem, volt olyan rendelő, amiről igen negatív tapasztalatok íródtak, de volt olyan orvos is, akiről semmi információt nem sikerült nyernem, így maradt a DOKI, akiről csupa jót hallottam. Dr. Veres Gábor Rózsakert Medical Center, aki ugyan a SOTE-n is dolgozik, de mint már mondtam az idő sürgetett. A hely magáért beszél, az összeg, amit otthagytam elég volt arra, hogy kedvesek és segítőkészek legyenek, a doki szimpatikus volt, és ami a legesleges legfontosabb megállapította, hogy semmi baja a kislányomnak, csupán a kis fejében kell rendet tenni!
Amit mondott: az étel intollerancia vizsgálat csak pénzkidobás volt, az, hogy valakinél székrekedést okozzon a tej, vagy a glutén, annak 3-4 % az esélye, de A gyerkőcnek nincs ilyen problémája. És még azt is mondta, hogy a legjobb hashajtó a Macrogola 4000, amit én adok neki, és hogy ezzel meggyógyítottam a lányomat!!!
Hát, jólesett az elismerés!
És tényleg ez a hashajtó az, amitől a gyerek mindennap produkál. És ezáltal sikerélménye lesz.
Ennek a gyógyszernek a hatására a gyerkőc ráül a wc-re és alkot és nagyon büszke magára, és örömmel használja az illatosítót.
Nade nem csak a macrogolra van itt szükség, hanem további türelemre és támogatásra. Erről a következőkben írok.
2013. augusztus 7., szerda
Ördögi kör
Sajnos a nem kakilás egy nehéz "szüléssel" kezdődött. A nehéz szülés eredménye, hogy visszatartotta a kakit, így szépen felgyülemlett egy nagyobb adag, amit végül megint nehéz kiengedni...
Megfigyeltem, hogy a gyerek, amikor pelusosak, akkor érthetően állva kakilnak, és ezt úgy teszik, hogy jól összeszorítják farpofájukat. Azon a kicsi lyukon meg nem fér ki minden.
A kínlódását nézve az én kicsi lányomnak már nem tudtam jobbat kitalálni, minthogy a megfelelő pillanatban felkaptam és a lábát megtartva (szétfeszítve) könnyedén kicsusszant a cucc.
Ez odáig vezetett, hogy menekülőre fogta szegény, vagy azt mondta, hogy ne bánts anya.
Ez a mondat az Árkádban is elhangzott a bio boltban. Csodálkoztam, miért nem hívták a gyermekvédelmet.
Az ember mérlegel. Mi a jobb? Várni és várni? Mert ugye azt szerettem volna, hogy szépen magától kakiljon, és ne kelljen semmi külső segítség. se hashajtó, se felvétel, terpeszállás. Csakhogy elérkezik az a pillanat, amikor már egész nap azt figyeled, hogy mikor kakil az a gyerek. ilyenkor jön, hogy felkapom. Persze utána nagyon hálás és ő maga is örül, hogy megszabadult a nagy tehertő, de előtte jön a "ne bánts anya!"
Nagyon rossz érzés.
Persze az a legjobb, ha magától kakil, olyankor van egy kis sikerélménye és büszke is lehet magára.
Sajnos ennek az ügynek a folyománya, hogy a wc-t messziről elkerülte. 2 évesen ugyanis egy ilyen feszült helyzetben rátettem a wc-re, és sikerült odakakilni egy óóriási hurkát. De ez rossz élménnyel párosult nála.
1 év eltelt és akkor újra lehetett próbálkozni.
Most 3 és fél éves és rengeteg türelem és odafigyelés eredménye, hogy van kaki a wc-ben. sajnos nem az összes odamegy, de nekem ez már óriási haladás. A pelenkát a nyáron ledobta (már régóta csak kakilásra hordta) és most a nagyját a bugyiba nyomja...
Viszont üzletelünk. Gyereknevelésnél más területen nem dobom be az üzlet lehetőségét, de ebben az esetben használ.
Amint a wc-be sikerül valamit produkálni, kap 4 db pezt, vagy a dm-ben kapható bio gumicukorból 1 db-ot. a lényeg, hogy olyat kap amit máskor soha. ez bevált.
A másik, hogy, ha a bugyiba kakil, azt ő mossa ki.. eleinte szó nélkül mosott, de már annyira nem szereti.
Szerintem ez is meghozza a gyümölcsét.
Holnap megyünk gasztroenterológushoz, már előre izgulok....
Megfigyeltem, hogy a gyerek, amikor pelusosak, akkor érthetően állva kakilnak, és ezt úgy teszik, hogy jól összeszorítják farpofájukat. Azon a kicsi lyukon meg nem fér ki minden.
A kínlódását nézve az én kicsi lányomnak már nem tudtam jobbat kitalálni, minthogy a megfelelő pillanatban felkaptam és a lábát megtartva (szétfeszítve) könnyedén kicsusszant a cucc.
Ez odáig vezetett, hogy menekülőre fogta szegény, vagy azt mondta, hogy ne bánts anya.
Ez a mondat az Árkádban is elhangzott a bio boltban. Csodálkoztam, miért nem hívták a gyermekvédelmet.
Az ember mérlegel. Mi a jobb? Várni és várni? Mert ugye azt szerettem volna, hogy szépen magától kakiljon, és ne kelljen semmi külső segítség. se hashajtó, se felvétel, terpeszállás. Csakhogy elérkezik az a pillanat, amikor már egész nap azt figyeled, hogy mikor kakil az a gyerek. ilyenkor jön, hogy felkapom. Persze utána nagyon hálás és ő maga is örül, hogy megszabadult a nagy tehertő, de előtte jön a "ne bánts anya!"
Nagyon rossz érzés.
Persze az a legjobb, ha magától kakil, olyankor van egy kis sikerélménye és büszke is lehet magára.
Sajnos ennek az ügynek a folyománya, hogy a wc-t messziről elkerülte. 2 évesen ugyanis egy ilyen feszült helyzetben rátettem a wc-re, és sikerült odakakilni egy óóriási hurkát. De ez rossz élménnyel párosult nála.
1 év eltelt és akkor újra lehetett próbálkozni.
Most 3 és fél éves és rengeteg türelem és odafigyelés eredménye, hogy van kaki a wc-ben. sajnos nem az összes odamegy, de nekem ez már óriási haladás. A pelenkát a nyáron ledobta (már régóta csak kakilásra hordta) és most a nagyját a bugyiba nyomja...
Viszont üzletelünk. Gyereknevelésnél más területen nem dobom be az üzlet lehetőségét, de ebben az esetben használ.
Amint a wc-be sikerül valamit produkálni, kap 4 db pezt, vagy a dm-ben kapható bio gumicukorból 1 db-ot. a lényeg, hogy olyat kap amit máskor soha. ez bevált.
A másik, hogy, ha a bugyiba kakil, azt ő mossa ki.. eleinte szó nélkül mosott, de már annyira nem szereti.
Szerintem ez is meghozza a gyümölcsét.
Holnap megyünk gasztroenterológushoz, már előre izgulok....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)